Az alvás és az álmok tudománya

Az emberiség az idők kezdete óta próbálja megérteni és hasznosítani az álmait. Az időszámításunk előtti hatodik század végén az emberek görög templomokban, óriási kígyók között töltötték az éjszakát, azt remélve, hogy egy isten megajándékozza őket a gyógyító álommal, s így a gyógyítás szimbolikus követévé válhatnak. Az Ószövetségben Isten akarata a próféták élmain és látomásain keresztül jutott érvényre. Az időszámításunk utáni második évszázadban az álmokkal kapcsolatos elméletek széles választéka terjedt el, a misztikus álmoktól kezdve az orvosin át az elemző típusú álmokig.

A tizennyolcadik és tizenkilencedik században a természettudományok megjelenésével az álmok elveszítették jelentőségüket, nem úgy, mint a kelet-európai és különféle törzsi kultúrákban, ahol még ma is nagy jelentőséggel bírnak. Freud egyik fő kezdeményezése az volt, hogy a nyugati világot ráébressze az álmok igazi értékére. Mikor a századforduló idején megpróbálta bizonyítani az álmok jelentőségét, érvei csupán elméletként állták meg a helyüket. Az 1950-es évek időszaka volt az első, hogy alvó emberek százezreinek vizsgálatával a világ tudósainak sikerült szert tenniük jó néhány tudományos tényre. A REM-fázis (gyors szemmozgás) felfedezésével 1953-ban a kutatók megértették, hogy az álmok döntő hatással lehetnek mentális egészségünkre. Az tehát, hogy minden ember álmodik - akár emlékeznek álmaikra, akár nem -, végül bebizonyosodott.